- Ezredes... Roy Mustang!
Mit keres maga itt?
- Mától életed minden pillanatában veled leszek!
- Mi...?
Tessék...?
- Megígértem a bátyádnak.
És Roy Mustang olyan ember aki betartja a szavát. Ígérem.
Jaj, és még van itt neked valami. A bátyád hagyta rád.
- A báytus...?
- Igen, a zsebóráját.
- Köszönöm uram.
- Ekkor döntöttem el hogy én is beállok a hadseregbe.
Így hozzájuthatok a városi könyvtár összes alkímiával foglalkozó könyvéhez.
És visszahozlak, bátyó! Ez az én esküm!
Mint minden esküt, ezt is meg kell bélyegezni. Különben nem érvényes. A saját véremmel pecsételem meg.
Átmentem a másik szobába nehogy megállítson az ezredes.
Várjon, hozok egy csésze teát!
- Rendben.
- Először elkészítettem a teát majd fogtam egy kést és a bal kezem megvágtam.
Ez az esküm pecsétje. Annak, hogy egyszer még viszontlátlak, bátyó!
Picit fájt a sebem, de a testvéremért bármit. Majd bekötöztem. Kivittem a teát.
- Mi történt a karoddal?
- Áh semmi... Csak elejtettem egy poharat.
- De hisz nem is hallottam csörgést.
- Erre a mondatra nem válaszoltam.
Uram... Beállok a hadseregbe!
- Al! Komolyan...? Miért...?
Miért lennél te is a hadsereg kutyája?
- Ezt én is kérdezhetném... Erre könnyű a válasz. Csak gondolkozzon.
- Ja értem... a bátyád!
- Mustang! Vállalná a felkészítésem?
- Te leszel a legjobb a vizsgán!

© favjp.gp 2010